Montessori-pedagógia – segíts, hogy magam csinálhassam!
„Egyedül!” – mondja a gyerek, miközben már harmadszor próbálja felvenni a cipőjét. Mi pedig nézzük az órát, és legszívesebben gyorsan ráadnánk. Ismerős? A Montessori-szemlélet arra hív, hogy észrevegyük, mi történik ilyenkor: a gyerek gyakorol, próbálkozik, és tapasztalatot szerez arról, hogy mire képes. A mi feladatunk megfigyelni, megmutatni, előkészíteni és annyit segíteni, amennyire szüksége van.
1. Ki áll a módszer mögött?
Maria Montessori, orvosi és pedagógusi diplomat szerzett, e mellett magas szintű egyetemi tanulmányokat folytatott pszichiátria, klinikai elmekórtan, antropológia és matematika–fizika területeken is. Eszközeikitalálásakor egy asztalos mellé szegődött, hogy maga készíthesse el őket. Ez a rendkívül komplex, természettudományos és humán tudást ötvöző háttér tette lehetővé számára, hogy kidolgozza a világhírűvé vált, megfigyeléseken alapuló Montessori-pedagógiát.
Hogyan telt Maria Montessori életének első hét éve?
Szülei máshogy gondolkodtak a gyermekek helyzetéről és neveléséről a korabelekhez képest, és a nők elnyomása ellen is felszólaltak. Maria Montessori 1870. augusztus 31-én született az olaszországi Chiaravalléban. Édesapja, Alessandro Montessori állami tisztviselőként, számviteli területen dolgozott. Édesanyja művelt, sokat olvasó nő volt. Hívők voltak, így Maria életét erősen átitatja a vallásos élet, a hit és az egyházi élet; ez intézményei mindennapi életében is aktív szerepet kapott.
Az életét megalapozó első hét évben szülei arra tanították, hogy merjen harcolni, másképp gondolkodni, kiállni önmagáért és a hitéért. Szeretetben és bíztatásban nevelkedett, melyhez nagyon jó képességek is párosultak – pici korától sokat olvasott, jól tudott tanulni, széleskörű tudásra vágyott. Jó körülmények között nőtt fel, sose voltak anyagi gondjai, segítő szemlélete pedig már kislánként is feltűnő volt és különccé tette.
Milyen volt akkor Olaszország hozzáállása a gyerekekhez? Az 1870-es években a gyermekeket az állam kezdte taníttatni, de ahozzáférés erősen egyenlőtlen volt, és a lányok oktatási esélyei elmaradtak a fiúkétól. [3] Az 1800-as évek elején a gyermekkorról alkotott kép alapvetően különbözött a maitól. A gyerekeket nem önálló személyiségként kezelték, hanem a felnőttek családi kötelezettségeik voltak.kicsinyített másaiként (miniatűr felnőttekként), akiknek elsősorban gazdasági és családi kötelezettségeik voltak. Természetes volt a fizikai fenyítés, bántalmazás, gyerekmunka. Mivel a gyerekek jelentős része nem érte meg a felnőttkort, a szülők érzelmi távolságot tartottak tőlük. A csecsemőket pólyába kötözték (hogy ne „mászkáljanak”, és könnyebb legyen magukra hagyni őket a munka idejére), a gazdagabbak pedig dajkáknak adták ki őket. Ebben a világban Rousseau és Locke gondolatai voltak az elsők, amelyek kezdték másképp látni, hogy ez így jó e. Locke és Rousseau fektették le azokat a filozófiai alapokat, amelyeket Montessori közel kétszáz évvel később a gyakorlatban, tudományos módszerekkel és kézzelfogható eszközökkel megvalósított.
Milyen küzdelmek vezettek a pedagógiájához?
Orvos szeretett volna lenni, ami nőként akkor komoly akadályokba és előítéletekbe ütközött. Kiharcolta, hogy felvegyék az egyetemre, ahol azonban a többiektől elkülőnítve tanulhatott, gyakran erősen nehezített körülmények és elvárások között. Végül 1896-ban Olaszország első női orvosaként végzett.
Később fogyatékossággal élő gyerekekkel dolgozott, és Itard, illetve Séguin munkáit tanulmányozta. Azt kereste, milyen környezet és tevékenység segíti a fejlődésüket. Orvosi megfigyeléseiből fokozatosan pedagógiai munka lett. Életét később a fasizmussal való konfliktusok, költözések és a második világháború is meghatározták; indiai tartózkodása is nagy hatással volt munkásságára. [1–2]
A világ hitetlenkedve fogadta, sőt, botrányosnak gondolta módszerét, tanulmányait, kutatásait és eredményeit egyaránt. Botrányosnak tartották azt a gondolatot, miszerint a “társadalom szemetének” tartott fogyatékos gyerekek képesek tanulni, hasznosnak lenni, fejlődni és a társadalom aktív részei lenni. Végül bevitte az osztályát egy állami tesztre (érettségi jellegű), ahol a fogyatékkal élő gyermekei jobb eredményeket értek el az államis diákokénál. Ez az eredmény hozta meg a fordulatot munkásságában, aminek hatására megnyithatta első intézményét, ahol szegénysorsú (tanulási lehetőségből kirekesztett), de mentálisan ép gyermekeket kezdett tanítani, egy gazdag támogatónak köszönhetően, aki felkarolta projektjét. Ez lett a Gyermekek Háza (1907).
2. Milyen volt szülőként?
2. Milyen volt szülőként?
Maria Montessori sose élte át azt, amit te vagy én. Hogy milyen az élet egy kisbabával, amikor éjjel-nappal jelen kell legyél, fáradtan, kicsavartan. Nem élte meg, milyen a élet egy kisgyermekkel, a dackorszak közepén, vagy munka mellett. Azt gondolom ez az élettapasztalata az, amit akkor érzel, amikor először elmélyedsz módszerében: hogy távolságtartó. Megigyelés, megfigyelés, megfigyelés. A legfontosabb alapja a gyermeknevelésnek, de szülőként önmagában kevés. Így Montessori módszere a tanítás eszköze nevelésünkben, de az érzelmi nevelés kulcsait nem tőle fogjuk megkapni.
Marianak egy gyermeke született: Mario, 1898-ban. Édesapja Giuseppe Montesano orvos volt, együtt dolgozott Mariaval, de nem házasodtak össze, mielőtt gyermekük megfogant volna. Ez akkoriban nagyon szégyenletes dolog volt, Mario családja pedig eleve nem támogatta kapcsolatukat, nem hogy házasságra lépjenek. Ezért születése után elvették Mariatól gyermekét. Ahogy akkoriban szokás volt, elrejtették a gyermeket egy szegény családnál, nevelőszülőknél. Maria később rátalált, és tanítóként látogatta gyermekét, Mario-t, aki kamaszként tudta meg, hogy ő az édesanyja. Ekkor magához is vette.
Felnőttként Mario édesanyja közeli munkatársa lett: képzéseken, utazásokon és a pedagógia továbbfejlesztésében dolgoztak együtt. 1929-ben közösen alapították meg az Association Montessori Internationale szervezetet, az AMI-t. Maria halála után Mario folytatta munkájukat. [1–2]
3. Mikor és kiknek készült a Montessori módszer?
- január 6-án, Róma San Lorenzo negyedében nyílt meg az első Casa dei Bambini, vagyis Gyermekek Háza. Ez a Montessori-pedagógia történetének meghatározó kezdőpontja. A környék dolgozó, szegény családjainak kisgyermekei számára hoztak létre nappali környezetet.
Montessori megfigyelte, mivel foglalkoznak szívesen a gyerekek, mit ismételnek, és milyen feltételek mellett tudnak elmélyülni. Első módszertani könyve 1909-ben jelent meg olaszul; az angol kiadás 1912-ben kapta a The Montessori Method címet. [2]
- Származási ország: Olaszország
- Eredeti célcsoport: óvodáskorú gyerekek; a Gyermekek Háza ma jellemzően a 3–6 éves korosztály környezete. Erre az életkorra dolgoza ki leginkább módszerét!
- Mai alkalmazás: külön programok léteznek 0–3, 3–6, 6–12 és 12–18 éveseknek.
- Otthoni alkalmazás: a szemlélet már születéstől adhat szempontokat a környezethez, a kapcsolódáshoz és az önállósodáshoz és egy életen át alkalmazható.
A Montessori-elveket idősekkel való munkában is használnak. Az egyes életkoroknak azonban eltérő környezetre és tevékenységekre van szükségük. [4]
Eredetileg 3-6 éves koru gyermekenek alkotta módszerét, majd 6-12 éves korig kiegészítette azt. 12 éves kor felett egy Montessori pedagógus a saját tudása és tapasztalata alapján, az önállóan elkészített eszközeivel tanítja diákjait; Montessori erre az életkorra nem alkotta meg tanítási módszerét.
0-3 éves korosztályra akkor dolgozta ki módszerét, amikor unokája született. Ehhez Pikler Emmi, Magyar orvosnő munkásságára épít, aki a bölcsődés korosztályra dolgozta ki módszerét. Montessori ezen életkor eszközeit a Pikler eszközökre alapozva dolgozta ki. Ha a Montessori módszer kedvedre való, a szülői nevelésed alapköveit a Pikler módszer (Lóczy-pedagógia) adja. Érzelmi kapcsolódás, megfigyelés alapjai, a baba megértése és a megfelelő környezet kialakításának alapjai mind a módszer részét képzik, és kimondottan szülőknek szólnak.
Szomorú, hogy ma, Magyarországon csupán egy intézmény és egy oktotóközpont működik Pikler módszerrel, míg a világbon globális mozgalom lett, és minden kontinensen aktívan alkalmazzák számos intézményben. Az ott dolgozó szakemberek mind itt, Magyarországon szereznek képesítést, a Pikler Házban.
Érdekesség: Montessori módszerét Olaszországban az intézmények csupán 1%-ában használják. Módszertani központját (AMI) Hollandiában nyitotta, de a világ minden táján oktaták módszerét.
4. Hogyan gondolkodik a gyerekekről?
- „Segíts, hogy magam csinálhassam!” Ez a Montessori-szemléletet összefoglaló mondat. Az önálló próbálkozásban a gyerek tapasztalatot szerez saját képességeiről. A segítségünk legyen elérhető, és igazodjon ahhoz, amire valóban szüksége van.
- A felnőtt személye alapvető. A pedagógus és a szülő hozzáállása, türelme és mintaadása a környezet része. A gyerek abból is tanul, ahogyan mi beszélünk, hibázunk vagy rendezünk egy konfliktust.
- A tanulás saját tevékenységen keresztül történik. A „legegyenesebb út a tudás beviteléhez” gondolatát így érthetjük: a gyerek maga foghatja meg, próbálhatja ki és fedezheti fel azt, amit tanul.
- A kisgyermeknek abszorbeáló, vagyis befogadó elméje van. Montessori szerint az első hat évben különleges módon építi magába környezete nyelvét, szokásait és viselkedését. Ezért számít, milyen világ veszi körül.
- Vannak érzékeny periódusok. Bizonyos időszakokban különösen erős lehet az érdeklődése például a mozgás, a rend vagy a nyelv iránt. A felnőtt ezeket felismerve, megfigyelve formálja a gyermek környezetét, az őt körülvevő szabályokat és szokásokat.
- A szabadság és a keret együtt működik. A gyerek választhat és önállóan mozoghat, miközben megtanul vigyázni önmagára, másokra és az eszközökre. A felnőtt feladata ennek biztonságos kereteit fenntartani, azaz a megfelelő szabályok, határok és korlátok (“nem”-ek) rendszerének felállítása..
- A valóság és az érthető következmények segítenek eligazodni. Ha kiömlik a víz, feltöröljük. A racionális világot a cselekvés és a következmény összefüggése teszi kézzelfoghatóvá. A mesterséges büntetés és jutalmazás helyett a belső motivációt és a felelősség alakulását támogatjuk,és segítjük elmélyülését. “Hibázni ér! Minden hiba lehetőség a tanulásra.”
- A munka a gyerek fejlődést szolgáló tevékenysége. Az öntögetés, takarítás vagy egy eszköz ismételt használata elmélyülést adhat. Olyan környezetet készítünk elő, amely hívja és leköti az érdeklődését; ehhez megfigyeljük, mi fontos éppen neki és ehhez kínálunk lehetőségeket. [5–7]
5. Milyen környezetet és eszközöket használ?
Előkészített környezet
A tér átlátható, rendezett és a gyerek méretéhez igazodik. Az eszközök elérhetők, hiánytalanok, és van hely a használatukra. A gyerek tudhatja, mit hol talál, és hová tegye vissza. Ennek kialakításához sok támpontot ad Montessori, szülőként pedig Konmari módszerável kiegészülve alkalmazható hatékonyan.
A szabadság és a környezet kölcsönösen feltételezi egymást. Az önálló választáshoz hozzáférhető lehetőségek kellenek, a közös környezet használatához pedig figyelem és felelősség. [8] Ez azt jelenti, hogy nekem, szülőként folyamatosan jelen kell lennem, hogy fenn tudjam tartan a gyermek számára legmegfelelőbb környzetet és közben tanítsam arra, hogy betartsa a kialakított szabályokat és szokásokat. A gyakorlatban jól érezhető, hogy ezen a ponton válik otthoni környezetben életszerűtlenné a módszer, hiszen szülőként emellett sok másra is figyelnünk kell. Fontos megtalálnunk a határainkat, hogy ne intézményt csináljunk otthonra és pedaggusai legyünk a gyermekünkenk, hanem tudatos szülője, aki odafigyel mindere, és közben tud nevetni, együtt játszani, bolondozni, szerepjátékozni. Ezt a hiányt egészíti ki szülői nevelésünkben a Waldorf pedagógia.
Jellegzetes eszközök és tevékenységek
- Gyakorlati élet: öntögetés, kanalazás, terítés, törölgetés, öltözködés és növénygondozás.
- Érzékelést finomító eszközök: például hengerek, rózsaszín torony vagy színtáblák, amelyek egy-egy tulajdonság megfigyelését segítik.
- Nyelvi és matematikai eszközök: például tapintható betűk és mennyiségeket megjelenítő tárgyak; a kézzelfogható tapasztalatból vezetnek az elvont megértés felé.
Önellenőrzés és elmélyülés
Az önellenőrző eszköz visszajelzést adhat a gyereknek: például egy henger nem illik a megmaradt helyre. Így maga is észreveheti az eltérést, és újra próbálkozhat. Nem kell minden lépésnél a felnőtt helyeslésére várnia. Ez támogatja önállóságát és magabiztosságát. [9]
A jegyzetedben is szereplő háromórás, megszakítás nélküli munkaciklus az óvodai Montessori-környezet fontos eleme. Ez szabad választásra, ismétlésre és elmélyülésre biztosított időkeret. Nem azt jelenti, hogy minden gyereknek három órán át ugyanazzal kell foglalkoznia. [10]
Milyen eszközt nem használ a Montessori módszer? Nincs szerepjáték. Nincs babázás, kiskonyha, semi ilyesmi, mivel úgy tartotta, hogy hozzá tanulni jönnek a gyerekek, ezeknek a tevékenységeknek pedig otthon van a helye. Ez is egy olyan pontja a módszernek, amit fontos kiemelnünk, ha otthon használjuk szülőként! El tudod képzelni, hogy cask azért, mert Montessori módszerrel tanítasz, nem játszol szerepjátkot gyerekeddeL, Butaság lenne, igaz? Éppen ezért fontos, hogy megértsük szülőként: a Montessori módszer intézményekbe készült. Otthoni alkalmazása nem fedi le a gyermek, egy család minden igyényét és szükségletét! Otthon ki kell egészítsük más módszerek eszközeivel, gondolataival, szemléletével. A Montessori módszer szemléletét alkalmazhatjuk egy életen át, az élet minden területén, módszerét pedig a tanításunkban, de nem kizárólagosan.
6. Hogyan tanulnak benne a gyerekek?
A felnőtt először megfigyel, majd megfelelő tevékenységet ajánl. Röviden, lassú és pontos mozdulatokkal bemutatja a használatát, utána teret ad a gyerek munkájának, azaz hagyja, hogy csinálja. Otthoni környezetben ez kiegészül azzal, hogy hagyju a gyermeket tevékenységet válastani is (nem csak kínálunk neki), majd ugyanígy kezeljük a helyzetet.
Javasol, de nem várja el rögtön ugyanazt a hatékonyságot. A gyereknek lehet ideje megérteni, összehangolni a mozdulatait és ismételni. A bemutatás után (a próbálkozás után) szükség szerint visszatérünk, segítünk vagy máskor újra megmutatjuk.
A cél az alkalmazkodás támogatása is: a gyerek megtanul eligazodni saját korának világában. Ebben az előkészített környezet közvetetten tanít, ezért a felnőtt gondosan válogatja meg, mi veszi körül a gyermeket.
Nézzük az öntögetést! Megmutatjuk, hogyan emeljük a kis kancsót, hogyan öntsünk, és hogyan tegyük le. Utána a gyerek próbálkozik. Ha kilöttyen a víz, elérhető a törlőruha, és megmutathatjuk a feltörlést is. Ebben egyszerre van mozgás, figyelem, sorrendiség, önellenőrzés és gondoskodás a környezetről. [5, 11]
A felnőtt a fejlődést elsősorban megfigyeléssel követi, és ebből tervezi a következő lépéseket. A vegyes életkorú közösségben a gyerekek egymástól is tanulnak, így jöttek létre a vegyes korcsoportú óvodás csoportok, Montessori hatására a világon. [12]
7. Mi történik, ha a gyerek nemet mond, dühös vagy kiborul?
A Montessori-szemléletben az önfegyelem fokozatosan fejlődik. A felnőtt ehhez követhető kereteket és segítséget biztosít. A gyerek szabadságának határa, hogy ne bántsa önmagát, másokat vagy a környezetét. [13]
Először megfigyeljük, mi állhat a viselkedés mögött
Éhes? Fáradt? Túl sok inger érte? Segítségre van szüksége? Csalódott, vagy nehéz abbahagynia valamit? Az AMI szülőknek szóló Aid to Life útmutatója a viselkedés okára adott választ hangsúlyozza. A kiborulás közben nyugodt jelenlétre, világos határra és az adott szükséglethez illő segítségre törekszünk. [14]
Elfogadás, tolerancia és békére nevelés
A jegyzetedben szereplő tolerancia és elfogadás a mindennapi kapcsolatban gyakorolható. Meghallgatjuk egymást, megtanuljuk jelezni az igényeinket, és figyelembe vesszük a másikét is. Montessori a békés társadalom megalapozását a neveléshez kapcsolta; a világbéke nála pedagógiai törekvés volt. [15]
Mire való a békítőasztal?
A mai Montessori-gyakorlatban használt békítőasztal vagy békesarok teret adhat a konfliktus rendezésének. A gyerekek felváltva beszélhetnek, meghallgathatják egymást, és megoldást kereshetnek, szükség esetén felnőtt segítségével. Használatát nyugodt helyzetben tanítjuk meg; nem kötelező büntetőhely. [16]
A hibák tanulásra valók
A hibázás után lehetőség van helyrehozni, újrakezdeni és gyakorolni. A kiömlött víz feltörlése például érthető következmény. Bántás esetén a felnőtt megállítja a cselekvést, gondoskodik az érintettekről, és később segíti a megfelelőbb viselkedés gyakorlását. [9, 13]
És ha nem akarja felvenni a cipőt?
Egy mai, Montessori-elvekre épülő szülői példa így hangozhat:
„Megértem, hogy még szeretnél játszani, és most mégis elindulunk. Te kezded el felvenni a cipődet, vagy segítsek?”
Ha kiborul, röviden tartjuk a közlést, mellette maradunk, és szükség szerint segítünk az indulásban. Később megnézzük, min lehet változtatni: több időt hagyni, előre jelezni az indulást, segíteni lezárni a játékát, vagy könnyebben felvehető cipőt választani. Ez szemléltető példa, nem Maria Montessori szó szerinti útmutatása. [14, 17] Minden ilyen alkalom lehetőség a tanulásra! Nem baj, ha most botrányosra sikerült az indulás, most ez így alakult, én, a szülő pedig tanulok belőle és alkalomról aloalomra jobban fog menni. Ez a szemlélet alapja a gyakorlatban.
8. Mit vihetünk ebből haza?
Amikor a gyerek újra meg újra ugyanazt próbálja, érdemes megállnunk egy pillanatra és felismerni, hoyg ez egy érzékeny periódus. Lehet, hogy nekünk a kész feladat, vagy az idő számít, neki viszont éppen a gyakorlás adja meg azt, amire épp szüksége van. Vegyyük észre ezeket a pillanatokat és találjuk meg az életszerű utata benne – amiben oda is érünk, és végig is tudja csinálni, amit szeretne.
Kezdésnek tedd fel magadnak a megfelelő kérdést:
Mi az az egy dolog, amit ma már ő is megpróbálna, ha hagynám neki? (azaz kapna hozzá időt, megfelelő környezetet , lehetőséget és biztonságot, támogatást tőlem,)
Források
A cikk B. Szirtes Dóra tanulmányi kézírásos jegyzeteire és az alábbi forrásokra épül. A hétköznapi példák a szemlélet mai alkalmazását mutatják.
- AMI: Biography of Maria Montessori
- AMI: Timeline of Maria Montessori’s Life
- Istat: Storie di dati – Istruzione
- AMI: Montessori Programmes
- AMI: Glossary of Montessori Terms
- AMI: Role of Montessori Teacher
- AMI: Myths and Realities of Montessori
- AMI: What makes Montessori Montessori?
- AMI: Control of Error
- AMI: The Value of the Three-Hour Work Cycle
- The Montessori Foundation: The value of the lessons in Practical Life
- AMI: Assessing Student Progress
- AMI: Discipline in a Montessori Classroom
- Aid to Life / AMI: Responding to the Cause of the Behaviour
- AMI: Education for Peace
- The Montessori Foundation: Montessori’s Gentle Approach to Discipline
- Aid to Life / AMI: Being Consistent