Az örömteli anyaság – a nevelés sarokkövei
Az örömteli anyaság – a nevelés sarokkövei
Az első 7 életév fő tanulása a világról az, hogy „az élet szép”. Szülőként az első sikerek és próbálkozások mellett a legszélsőségesebb dacolásokat, ellenállásokat és kudarcokat is megéljük.
Minden nehézség, ami ebben az életkorban elénk kerül, valójában velejárója a fejlődésnek (épp úgy, mint a mozgásfejlődés). Ezeken a viselkedéseken és reakciókon keresztül tanulja meg a működésének alapjait, autonomiája határait, közösségi életének kereteit és azt, hogy mire képes.
7 éves korától tanulja meg, hogy ki ő valójában. Ezt készítjük elő, alapozzuk meg az első hét életévben.
Nézzük, milyen tanítási lehetőség rejlik egy-egy nehéz időszak háttérben:
0-1 Bizalom vagy bizalmatlanság?
Gyermeked tele van reménnyel, és erre keresi a választ: „Bízhatok a világban?”
Ebben az életkorban alapozod meg gyermeked bizalmát egész életére. Igényeit késleltetni nem tudja, éppen ezért sírása egyetlen dolgot jelez: szükségem van rád, segíts! Válaszkész, igény szerinti neveléssel segítheted őt abban, hogy gyanakvó, bizalmatlan felnőtt helyett önbizalommal teli, szeretni képes felnőtté váljon.
Közben mit tapasztalsz?
Sok sírást és rengeteg kötöttséget, amit a szoptatások, altatások, és pelekézások váltakozása adnak ki. A korszak vége felé bekúszik a játékidő is, ahol megjelenik a gyermek dacolása, küzdelme a saját sikertelenségével (nem sikerül azonnal).
1-3 Autonómia vagy szégyen, kétely?
Gyermeked tele van akarattal, és erre keresi a választ: „Rendben van, ha én vagyok?”
Ebben az életszakaszban már egyre ügyesebb gyermeked. Elkezd nemet mondani, egyedül próbál csinálni olyan dolgokat, amiket tőled lát, felfedezi környezetét és teljes kontrollt nyer záróizmai felett, azaz szobatiszta lesz.
Még mindig a szülők jelentik számára a biztonságot, ahonnan elindulhat felfedezni és próbálkozni. Türelemmel és bátorítással tudjuk támogatni, emellett megfelelő határok felállításával. Ez a hármas segít neki abban, hogy kialakíthassa autonómiáját (azaz le tudjon válni óvodás korban).
Megfelelő támogatással gyermekünk 1,5 évesen felismeri, hogy képes kontrollálni záróizmait, majd két éves kora körül szobatisztává válik (de legkésőbb három éves korig, ha valamiért elszalasztjuk a két éves kori időablakot).
A végbement mozgásfejlődés lépcsői után (stabilan jár és koordinálja magát) elkezd utánozni bennünket a házimunkában és minden tevékenységünkben. Ezzel gyakorolja, finomítja mozgásait és előkészül az iskolai élethez szükséges finommozgások megtanulására. Ebben a korban taníthatjuk meg neki a házimunka folyamatait, fontosságát, ezen keresztül pedig építhetjük a gyermek énképét és autonómiáját: képes vagy rá.
Ha túl korán vagy túl sokat követelünk a gyermektől, megakadályozzuk őt abban, hogy olyan feladatokat hajtson végre, amikre már képes. Ebben az esetben a gyermekben a szégyen és kétség érzése fog felébredni a saját problémáinak megoldása kapcsán; ennek hatására válhat szorongó, önbizalomhiányos gyermekké (majd felnőtté).
A korszak kiemelkedően fontos része, hogy megtanuljunk felnőttként nemet mondani gyermekünknek, jókor, jó helyen, jól kommunikálva. Így érhetjük el azt, hogy szégyenérzet keltése helyett autonómiáját keretezzük.
Közben mit tapasztalsz?
A pszichológia „terrible two”, azaz borzalmas két éves kor néven jellemzi ezt az időszakot. Az akaratosság erőteljesen érezhető, a dackorszak csúcsa, a korszak végén indokolatlannak tűnő separációs szorongással. Jellemzően nagyon önállóvá válik gyermekünk, majd „visszafejlődik” és újra velünk akar aludni, etetni kell, öltöztetni, stb.
Ha ezeket tapasztalod, már tudhatod: készül az óvodás létre, az elválásra és hogy társai felé forduljon.
3-7 Kezdeményezés vagy bűntudat?
Gyermeked tele van szándékkal, és erre keresi a választ: „Az rendben van, ha én cselekszem, mozgok, kezdeményezek?”
A gyermek elkezdi megérteni a körülötte lévő világot, elsajátítja az alapvető képességeket és a fizikai tudásának alapjait (pl.: a dolgok lefele esnek, nem fel). Ebben a szakaszban már nem csak saját cselekedetek elkezdésére és befejezésére vágynak, hanem hogy ezek valamilyen cél érdekében történjenek, s itt lép be a bűntudat érzése. Akkor érezhetik, amikor a kezdeményezésük nem produkálja a vágyott eredményt.
Legfőbb célja, hogy hasznos legyen, haszna és eredménye legyen annak, amit csinál. Vágyik a rá bízott feladatra és arra, hogy képessé váljon elvégzésükre.
A gyermek által végzett tevékenységek akár kifejezetten kockázat keresőek lehetnek, mint az utcán átkelés egyedül, biciklizés fejvédő nélkül. De akár negatív tevékenységekhez is vezethet a kezdeményezőkészsége, annak a frusztrációnak az eredményeképp, hogy nem sikerült elérnie egy tervezett célt – ilyenkor agresszívvé (tárgyak dobálása, kiabálás ilyen tipikusan megfigyelt jelenségek), könyörtelenné vagy túlzottan asszertívvé válhat (pl. a szülei felé).
Ha szülőként és az óvodában bátorítjuk és támogatjuk a gyermek kezdeményező próbálkozásait, miközben segítjük őt azzal, hogy realisztikus és megfelelő választásokat hozzon, akkor a gyermek kifejleszti a kezdeményezésben való függetlenséget és ezzel megjelenik az erre a szakaszra jellemző énerő a szándék. Ugyanakkor, ha a gondozó felnőttek elbátortalanítják a függetlenedő cselekvéseit vagy csak butának és zavarónak tüntetik fel a szemében, akkor a gyermek bűntudatot fog érezni ezen szükségletei és vágyai miatt.
A személyiségfejlődés szempontjából kiemelkedő jelentőségű szakasz.
5 évesen megjelenik a halál iránti érdeklődés, amikor kérdez és felfedez a témában. Ha szeretnéd, hogy ne ijesztő dolog legyen számára a halál, hanem természetes része az életnek, akkor ennek megfelelően válaszolj, amikor teljesen váratlan pillanatokban szegezi neked a legnehezebb kérdéseket. Érdemes felkészülni, hogyan fogsz reagálni.
6 évesen megjelenik a segítőkész gyermek, aki már nagyon önálló és tudatos, ismeri a folyamatokat (ha megtanítottuk neki). Hatalmas tükröt mutat nekünk ebben a korban, mert itt látjuk meg, hogy mit tanítottunk neki 6 életéve alatt és miben siklottunk félre. nehéz a tükörbe nézni, de ha nem a hibát és a dühünket látjuk, akkor van lehetőségünk formálni őt, építeni önmagunkat és elérni a kívánt változást.
Sose késő! Mindig van lehetőség másképp csinálni!
7. életévbe lépve már a fő kérdéskör, amivel foglalkozik 14 éves korági az, hogy a világ jó.
Gyermeked tele van kompetenciával, és erre keresi majd a választ: „Értékes tagja vagyok a világnak?”
Egyre tudatosabbá válik és arra törekszik, hogy hasznos legyen, hogy felelős és jó legyen, aki jól csinálja a dolgukat. Egyre észszerűbbek lesznek a kooperációban és osztozkodásban másokkal. Ekkor kezdődik a beiskolázás korszaka is, ami fontos társadalmi állomás. Itt alakul ki a tanuláshoz, ismeretszerzéshez való viszony, amely döntő mértékben meghatározza a későbbi életpályáját.